[Friss hozzászólások] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Pusz Barby Dávid voltam:) |
Tudod-e mi a bánat?
Várni valakit, aki nem jön többé! Elmenni onnan, hol boldog voltál, S otthagyni a szívedet örökké! Szeretni valakit, aki nem szeret téged, Könnyeket tagadni, mik szemedben égnek! Kergetni egy álmot, Soha el nem érni! Csalódni! Csalódott szívvel, de mindig remélni! Megalázva írni egy könyörgő levelet, Szívdobogva várni de nem jön rá felelet! Hangokat idézni, mik lelkedbe hullnak, Rózsákat őrizni mik úgyis elhervadnak! Hideg búcsúzáskor egy csókot koldulni! Mással látni meg őt, s utána fordulni! Kacagni, Kacagni hamis lemondással, Otthon átkönnyezni hosszú éjszakákat, S imádkozni; ő sose tudja meg, mi a bánat! Mert van, aki könnyen eléri azt, akit szeret, És van, aki sír, szenved, míg övé lehet! Van aki hamar tud feledni, És van, ki meghal, Mert nagyon tud szeretni! |
Szia Barbi!
Nézegetve a képeket az jutott eszembe:Olyan nedvesre nyalnálak mint még soha senki aztán pedig addig basznám a popsid amíg nem sikítasz a boldogságtól...akarod? |
Szevasz cicám!
Megtanulhatnád te is meg a barátnőid is, hogy a kevesebb MINDIG több! Figyeljetek inkább a bőrötökre mint a tonnányi sminkre rajta! Mindenki olyan pattanásos hogy az hihetetlen!
"pusszantlak babykém"
Kitty |
[20:49:11] Egy srác aki: Hull a levél,s nyomodat betakarja a por, szaladok a semmibe,szememben pedig könnycsepp virul. Körül vesz a semmi,s hiába kiáltom neved, az én szavam neked már csak képzelet. Nem fordulsz vissza hangom hallatán,bárhol is vagy, egyedül vagyok föld,s ég között,mindenki elhagy. Mit tegyek?Szaladjak a végtelenbe reménytelen?, s higgyem el,hogy ennyi volt közted,s köztem a szerelem? Nem!!!Hisz tudom,hogy szíved még mindig értem lángol, én vagyok a srác,kire fájó szívvel vágyol, ne hagyj itt a semmibe,ne engedj meghalni, tudnod kell,hogy nem tudok mást imádni. Állj meg kérlek,utad bárhová is vezet, várj kérlek,míg hozzád megérkezek. Beszéljük meg újra,hisz nem tudtam mit mondok, bár sokszor ígértem,de most valóban megváltozok. Látni akarlak,csókolni,és ölelni, szerelemtől bódultan egy éjjen át szeretkezni. Nem marad!Fut tovább,mintha üldözője lennék, hiába könyörgök neki,azt kívánja bárcsak ne léteznék. Leborulok a földre, s várom,hogy vesszen életem, mert ha ő nincs,nem kell léteznem. Miatta vagyok az aki vagyok, de nélküle lélegezni,hallani,s látni sem tudok. Eljött az idő,hogy megfizesse [20:51:01] Barby cycaaa: istenemmmmmmmmmmmmmmmú [20:51:15] Egy srác aki: Eljött az idő,hogy megfizessek mindenért, azokért a rengeteg fájó szavaimért, mellyel szíven szúrtalak oly sokszor, amik miatt most oly nagyon haragszol. Ha már nem jössz vissza, küldd el megbocsátásod, mert amélkül nem akarok meghalni,hogy ne hallanám hangod. Futok,előttem már a földgolyó széle, hát isten veled,hisz tőled már nem hallok szépet. Már csak egy pillanat, s a szívem örökre darabokra szakad. Lábam alól kifogyott a föld,mostmár vége, távolból hang szól: "Hát mégsem gondol kedvesére?,,. Kinyújtom a kezem,de már nem érem el, azt hiszem zuhanok,de valaki mégis felemel. Visszajött,de mégis nagyon szomorú, azt mondta megbocsát,hisz ez nem háború. Különben sem tudna szívéből törölni, de hogy is tudná szerelmünk ily könnyen feledni. Szeret és nélkülem minden percet hasztalannak érez, bántottam,de van nála talán egy utolsó esélyem. Mostmár minden jó és többé nem bántom soha, nem leszek szívéhez oly csúnyán otromba. Csak szeretni fogom,hisz ő megérdemli, ő az kit a világon legjobb lehet szeretni. |
Éjjjááá Szandi!Ez nagyon jó!!!!!!Pusziii szeriii Barby |
Úgy leszünk majd együtt,
Mint még soha senki,
Nem lesz rajtunk ruha,
Nem lesz rajtunk semmi!
Nem lesznek gátlásaink,
Csak önző kivánságaink,
És ésszel felfoghatatlan,
Őrülten izzó vágyaink!
Csókoljuk majd egymás testét,
Vadul,állat módjára,
S ez lesz majd perceink izgató,
De múló órája...
Olyan lesz majd minden,
Mint a békés menyországban,
Csak egy kicsit mocskosabb,
Perverzebb valóságban!
(Roxy-baby) |
Amíg fiatal vagy minden szépnek látszik Hulló könnyed szivárványá válik De amint az évek tova szállnak, Úgy gyűlnek szívedben gondok és az árnyak Rövid az élet mégis sok a könnye, Amíg te szeretsz a másét törőld le. Mert ahogy te szeretsz úgy szeretnek mások Így lesz ellenséged majd jó barátod, S majd ha egyszer minden valósággá válik Ezt akkor se feledd: Légy jó mindhalálig! |
Egyszer volt, hol nem volt...
Volt egy fiú, s volt egy lány, de a távolság miatt csak ritkán látták egymást. Sokat beszélgettek és nevetgéltek, forró csókokkal bűnbe estek. Megkapták egymást, de csak testileg, hisz az érzéseket nem vállalták fel. Féltek attól, hogy mi lesz, mert a távolság csak elront mindent. Majd a fiúnak szülinapja lett, ahova a lány szívesen elment. Együtt ittak és nevettek, s valahogy az ágyba keveredtek. De nem történt semmi, csak ott voltak, s mosolyogva csókolóztak. Majd a lány nem bírta tovább, kibuggyant az, mit régen érzett már. Elmondta a fiúnak, hogy szereti, hogy régóta csak Ő érdekli. Nem tudta miért tette, de bevallotta, így szívét a teher már nem nyomta... Minden úgy ment, mint eddig, de a lány nem bánt meg semmit. Szerette a fiút, nem érdekelte semmi, amikor csak tehette írt neki. Így teltek percek, napok, s hetek, de lassan mindennek vége lett. Elfoglalt lett a fiú, tanulnia kell, hisz májusban érettségit tesz. Tudja a lány, hogy tanulnia kell, de az érzései ellen nem tud tenni semmi sem. Fáj neki, hogy keveset beszélnek, s egyre jobban távolodnak el. Hiányzik neki a kék szem, az édes száj, s az, amit a nyáron éltek át... Nem ír neki sokszor a lány sem, mert tudja, hogy a válasz csak sablon lesz. Most már lassan felejteni próbál, de a szív csak egy valaki után vágy'! S az a valki egy szőke, kék szemű herceg, kit még mindig nagyon szeret.
|
| |
Mikor rájössz, hogy mindennek vége Úgy érzed senki sem szeret téged, Elment, pedig azt mondta, szeret Szeret, s örökre veled lesz, Tegnap még boldog voltál, Most pedig zokogsz, Ő látta könnyed, s elmosolyodott, Ekkor rájössz, hogy mit érzett irántad Gúnyos mosollyal, csókolta a szádat, Akkor még úgy tudtad, hogy szeret, Sejtelmed sem volt, hogy min nevet, Nevetett, mert másé volt a szíve, Más volt az a lány, kiért örökké küzdene Elvesztetted, de megkapta már más, Te, pedig hallgass arra, mit a szíved diktál, Azt súgja halkan, hogy engedd, Veled boldog, úgysem lehet, Te csak szenvedsz, Guggolsz a sarokban, Őrzöd emlékét titokban, Ez az emlék, az egyetlen benned, Ezt is temesd, a lehető legmélyebbre, Ahogy telnek a hónapok, újerőre kapsz Fájdalmad enyhül, lelked megnyugszik, szíved lélegzik ”BOLDOG VAGY” |
Van egy lány,kit az élet néha bánt, Szíve csupa fájdalom, S lassan a halál martalékává vált. Elhagyta az életkedve, s arra gondolt meghalni hogy lehetne? Rájött nincs más választása, Csak ha az ereit felvágja. A kés lassan ereibe hatolt, S a lány holtan a földre omolt. Ez egy fiatal lány története, Ki tiszta szívből szeretett, De őt viszont senki nem szerette.
|
Tavasz
Jön a tavasz, Rügyeznek a fák, Virágok nyílnak, Szép a világ!
Micsoda sablonszöveg!! Minden szép, Tán azt hiszed Csak álomkép!
A rossz a jó mögé rejtőzik, De egyszer meglásd, előbújik! Vártlanul rádtámad, Elfújja a boldogságodat.
Te mégis újra várod A tavaszt, Lelked a virágokkal Kinyílik, Aztán ismét feljajdul Egy hang: A boldogság miért múlik el Mindíg?? |
| | Szomorú volt,s én vígasztaltam, A fülébe bíztató szavakat súgtam. De a lelke nem nyugodott, S a szíve,egyre csak azért a lányért dobogott. Jól tudtam hogy mást szeret,se engem semmibe vesz, De én tiszta szívből szerettem,s mind ezt elviseltem.
Szomorú az életem, Mióta nem vagy itt velem. Sokat sírok mióta elmentél, A szívemből minden reményt elvittél. Szomorúak az éjszakák és a nappalok, Szomorúak,mert azt súgják a szerelmem elhagyott.
Szeretlek téged ezt nem titkolom, Hiába is titkolnám,hisz úgy is tudod. Jól tudom szerelmem számodra jelentéktelen, De arra kérlek ne mond ki, Mert félek a szívem megreped. Szerelmes szavaim most hozzád intézem. Ami nem szól másról, Csak az igaz szerelemről,és a fájó igazságról.
Végtelen szerelmem a miénk, Én ezt érzem,de nem mondom ki, Mert tudom úgy sem értenéd. Fájdalmas az összeveszés, De annál édesebb a békülés. Mi ez jól tudjuk,és felfogjuk, Mert velünk már párszor megtörtént.
Van egy barna fiú,kit tiszta szívből szeretek, De tudom ,hogy ő viszon soha nem szeret. Bánatomba búrkolózok,s folyton csak zokogok, Álmaimban őt látom,s felé rohanok.
Szívem csendesen dobog, Érzem ebbe lassan belehalok. Minden percben csak utánnad vágyom. S az élet rögös útját,egyedül járom.
|
Ábrándokat szül a képzeletem, S folyton az a vége,hogy itt vagy velem. Elhesegetem ezeket a gondolatokat, De sajnos a szívembe örökre megmarad.
Nagyot csalódtam benned, Mert csak kihasználtál,s eldobtál engem. Csak arra voltam jó,hogy kihasználj, S aztán szó nélkül tovább állj. Ezt nem viselem el,még tőled sem, Hiába szeretlek szüntelen.
Életvidám ember voltál, De egy napon nagyon megváltoztál. A tiltott droghoz nyúlt kezed, Hiába mondtam ,hogy ne tedd, Mert te ezt semmibe vetted. Azt mondtad ,hogy egy alkalom az egész, De én tudtam,hogy a droggal te a halálba mész. S sajnos az érzésem nem csalt, Mert egy napon jött a hívás,hogy ..... meghalt.
Bocsi hogy a pontok helyére nem írok nevet,de így is rossz rá vissza emlékezni!!!:(
Szívem minden gondolata hozzád száll el kedvesem, Rád gondolok minden éjjel, s rólad álmodom szüntelen. Ha kigyúlnak a csillagok,s a hold világítani kezd, Rámtör az érzés,s azt súgja,ne tedd.
Miközben írom a levelem, Könnyekkel küszködök szüntelen. Vérzik a szívem,sír a lelkem, Sír,mert te többet már nem vagy velem. Elfelejtetted hogy én szeretlek, S a szívem érted dobog kedvesem.. Elindulok a hosszú úton,vissza nem nézve, S elfelejtem ezt a világot örökre.
Amit irántad érzek,az több mint egy egyszerű szerelem, De mégis,oly jó ez nekem. Szád ízét nemtudom feledni, Te tanítottál meg engem,igazán szeretni. |
"Csalódás és Remény"
Hinni és bízni, hogy vár ránk valaki, valahol valamerre, bízni ennyi csalódás után ,esélyt adni egy újnak, reménykedni hogy lessz jobb is, és megszünik egyszer a szenvedés várni Őt akit nem ismersz, és lehet sose ismered meg, Úgy érzem teljesen kiégettek de talán maradt bennem egy kis láng még egy emberséges szerető szív darab amit talán egyszar majd valaki újra élleszt és megtanit hinni bizni Szeretni egy életen át, de nagyon szeretném hogy létezz, te csodálatos ember az én szerelmem akit az életemnél jobban szeretek! SZERETLEK, NAGYON SZERETLEK!!!
|
Van egy fiú, Aki nagyon hiú. Érzéseit nem tudja helyre tenni, S én ebbe fogok belehalni. Szeret vagy csak játszik velem? Ezt sajnos nem tudom. Csak idő kell neki, Amit én adok neki. De lehet, hogy sok lesz, És én csak azt kérdem : szeretsz? Ő nem tud válaszolni, Mert érzéseit nem tudja helyre tenni. Remélem hamarosan együtt leszünk boldogan, És akkor a múltat elfelejtjük gyorsan.
|
Borús lesz az ég,ha te nem vagy velem, A szívem vérzik,mert elmentél kedvesem. Lelkem gyötrődik,szívem megreped, Álmodozom,hogy foghatom két kezed. Zúg a szellő a távolban, S suttogja,hogy te már mással élsz boldogan. |
| |
Barátságból szerelem
Hosszú idő mióta ismersz
Régóta tudom, hogy szeretsz
De eddig mindig azt hittem
Hogy barátként szeretsz engem
Eleinte tartottam tőled
De mikor kellett nyújtottad a kezed
Te végig ott voltál velem
Mikor a világ összetört bennem
A vigaszt nyújtottad a szívemnek
És örömöt adtál a lelkemnek
Egy jó barátra leltem benned
Azóta szívemben őrizlek téged
Egymáshoz közel kerültünk
Valami kialakult közöttünk
Nem tudtam, hogy mi ez
Hogy neked mást jelent mindez
De egyszer csak rájöttem
Mikor a szemedbe néztem
Valamit megpillantottam benne
A szerelem lángja égett benne
Akkor végre ráébredtem
Hogy te „úgy” szeretsz engem
Én is éreztem valamit
De akkor még nem tudtam mit
Mikor megérintettél engem
Mikor megfogtad a kezem
A gyomrom beleremegett
De nem adtam neki jelentőséget
Nem szóltam hogy ezt érzem
Te se mondtad, hogy szeretsz engem
Talán itt hibáztuk el
Hogy nem mondtuk el
Mivel egyikünk sem lépet
Egy másik fiú rabolta el a szívemet
Te ekkor eltávolodtál tőlem
Hirtelen hátat fordítottál nekem
Én próbáltam helyre hozni
De te nem akartál velem beszélni
Összetörtem a szívedet
Nem akartál már tőlem többet
Én az elején szomorú voltam
Azután csak az örömmel foglalkoztam
Egy ideig minden csodás volt
De aztán bennem valami megváltozott
Ráébredtem hogy mit érzek
Hogy valójában kit szeretek
De erre rá csak akkor jöttem
Mikor ezt a valakit elvesztettem
És ez a valaki te vagy
Te ki tőlem már távol vagy
Gyere hozzám vissza, kérlek
Mert már tudom, hogy szeretlek. |
| | Ha tudnád,hogy nekem mi fáj, hogy mit nem mondhat ki a száj. Mi az mit szívemnek muszáj. mi az amit egyfolytában diktál.
Ha tudnád mennyire is éget, a fájdalom álmomban kisérget. Egyszerre jégbe és tűzbe burkolva, szívem szétég vagy talán felolvad.
Ha tudnád,hogy nekem mennyit ér, hogy elmém nap mint nap mit is kér. Ha tudnád,hogy nekem mennyire fáj, talán többet velem,nem is játszanál. |
[Friss hozzászólások] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|