Egyszer volt,holnem volt,volt egy szerelmes pár, Imádták,s hűek voltak egynáshoz,éveken át. Azt hitték az övék örök szerelem,s nem állhat közéjük senki sem. De egy napon megtörtént a tragédia,a fiú a szívét másnak adta oda. A lány mit sem sejtve,elindult a megszokott találka helyre. A fiú is ott volt,várta már a lányt.Ő csókokkal borította,de a fiú meghátrált. Közölte a lánnyal,hogy vége,mert mást szeret, De ekkor a lány a földre csuklott,s sírva remegett. Őt azóta nem látta mosolyogni senki, Mióta szakítottak,már nem tud nevetni. A boldogságnak örökre vége szakadt, A lány számára többé már nincs tavasz. Régóta nem látta őt már senki, A szobájában ül,s nem tud mást,csak szenvedni. A fiú mostmár egy szőke lány szemébe mosolyog kihívóan, S nem sejti,hogy a régi szerelmét,a penge megvágja halálosan. A lány úgy gondolta,így már mit sem ér élete, Így hát jobb lesz,ha elmegy ebből a világból örökre. Egy lapot vett kezébe,s búcsú levelet írt a fiúnak, Minek az elején,ezek a szomorú mondatok voltak: ,,Annak a fiúnak,kit még mosz is szeretek, S attól,hogy elmegyek,a síron túl sem feledek" Miután szomorú levelét,sűrű könnyek közt megírta, Pengétt vett kezébe,vágott,s ment a halálba. A lány szülei ekkor értek haza,s rögtön mentek fel a szobába, De ő akkor már a földön feküdt,s a halál elragadta. Az édesanyja meglátta kezében,a vértől ázott levelet, Elakarta olvasni,de a szíve nem engedelmeskedett. Tudta,hogy a lánya,annak a barna fiúnak címezte, S még az aznapi postával azonnal elküldte. Mikor a fiú a szomorú hangulatú levelet megkapta, A barátnőjét éppen forrón ölelte,csókolta. Mikor a levelet olvasta,szemébe könnyek szöktek. S ekkor csörgött a telefon,a lány anyja volt az, Csak annyit mondott: -Várlak a temetésen holnap. Legyen ott az,ki miatt a lányom gyilkolt, S ki miatt annyi szerető szívet feldúlt. Másnap,mikor eljött a temetés napja, A fiú is ott állt a tömegben,zokogva. A temetés végén,a fiú oda ment a sírhoz, S sűrű könnyek közt,csak ennyit mondott: ,,Tudd meg drágám,hogy én téged szeretlek." S ekkor egy hang megszólalt: ,,Még itt a síron túl sem feledlek."